Az elmúlt évek terepi tapasztalatai, közösségi programjai, hazai és nemzetközi együttműködései során egyre világosabbá vált, hogy a vízhiány, a táji kiszáradás és az alkalmazkodási nehézségek nem kezelhetők különálló problémákként.
A víz, a talaj, a növényzet, az élelmiszer-rendszerek, a mikroklíma és a közösségi stabilitás egymással összefüggő rendszert alkotnak. Ha a táj elveszíti a vizét, annak hatása idővel a mezőgazdaságban, a települések működésében, az élővilág állapotában és a mindennapi életben is megjelenik.
A most közzétett szakmai anyag egy olyan, a Kárpát-medence adottságaihoz illeszkedő megközelítést foglal össze, amely a vízmegtartást, a tájregenerációt, a helyi élelmiszer-rendszereket, a közösségi alkalmazkodást és a gyakorlati oktatást összekapcsolódó rendszerként kezeli.
A dokumentum nem végleges programtervként készült, hanem egy nyitott szakmai és együttműködési alapként. Célja, hogy hozzájáruljon a vízmegtartásról, a tájhasználatról és a hosszú távú alkalmazkodás lehetőségeiről szóló közös gondolkodáshoz.
A javaslat alapját:
- hazai és nemzetközi jógyakorlatok,
- működő mintaterületek,
- közösségi rendszerek,
- terepi tapasztalatok,
- valamint regeneratív és természetalapú megközelítések adják.
A dokumentum külön figyelmet fordít:
- a természetalapú vízmegtartásra,
- a talajregenerációra,
- a mozaikos tájhasználatra,
- a decentralizált és helyi rendszerekre,
- valamint a Homokhátság és más sérülékeny térségek alkalmazkodási lehetőségeire.
A szakmai anyag az alábbiakban olvasható:
0 hozzászólás