Akár 3-5 Celsius fokkal is nőhet az átlaghőmérséklet a nem túl távoli jövőben, a legfrissebb előrejelzések szerint. Nem sok időnk maradt arra, hogy tegyünk ez ellen, és megakadályozzuk, hogy sivataggá váljon az otthonunk. Gyorsan, hatékonyan, közös erővel kell cselekednünk, hogy gyermekeink, unokáink számára is élhetőek maradjanak  településeink.

homokdune

A klímaváltozás hatásai egyre inkább érezhetővé válnak napjainkban

Személyesen figyelhetjük meg:

  • az évszakok jellemzőinek átalakulását,
  • a szélsőséges időjárás jelenségeket,
  • a növekvő téli és nyári hőmérsékletet
    (idézzük fel hogyan dőlnek meg sorra a melegrekordok),
  • a hőségnapok számának emelkedését,
  • az aszályos időszakok növekedését,
  • a hirtelen nagy erősségű és mennyiségű csapadék villámárvizeit,
  • a csapadék megtartásának és az időszakos vízhiány kialakulásának problematikáit,
  • a növekvő átlaghőmérsékletet,
  • a biológiai sokféleség hanyatlását, az állat- és növényvilág fajkihalását
    (50 éven belül a fajok egyharmada eltűnhet).

A felsorolt jelenségek egyre kíméletlenebbül jelentkeznek, így napjainkra mindenki számára testközelbe kerültek az éghajlatváltozás okozta problémák.

Az utolsó utáni pillanatban

Úgy tűnik, a 20-30 éve induló figyelmeztetések nem ijesztették meg az embereket annyira, hogy elkezdjék gyökeresen átalakítani az életünket. Ha időben megtettük volna a megfelelő lépéseket, visszafordíthattuk volna a vészjósló folyamatokat. Mára  viszont már nem sok időnk maradt, hogy cselekedjünk.

Az IPCC klímakutató szervezet 2018-as jelentése nagyon sötét jövőt jósolt; 12 évben határozta meg azt, amíg érdemben tehetünk lépéseket. Sajnos az azóta eltelt időben sem mozdult meg a világ. Szinte semmi nem történt a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében. Ez azt eredményezte, hogy az azóta kiadott újabb jelentések már egyre kevesebb időt adnak a felkészülésre, a legfrissebb 2021-es jelentés  leszögezi, hogy a folyamatot visszafordítani nem tudjuk, viszont az életünk gyökeres átalakításával még élhető bolygót hagyhatunk magunk után.

Az erdészeti klímaosztályok várható elõfordulása a 2021–2050-es idõperiódus
átlagában. Felsõ ábrarész: 12 modell átlagának elõrevetítése, alsó ábrarész: egy optimista és egy pesszimista elõrevetítés
(A1B kibocsátási forgatókönyv feltételezésével). Forrás: Erdészeti Lapok CLII. évf. 6. szám (2017. június)

Hazai viszonylatban

Nagyon kevesen tudják, hogy Európán belül a magyarországi éghajlati modellek jelentősebb, 1,5-szer nagyobb felmelegedést jósolnak az átlagosnál. Ezen belül is az Alföld van a legveszélyeztetettebb részen!

Az előrejelzések szerint 3-5 Celsius fokos felmelegedésre számíthatunk, ami az erdős sztyepp kategóriából átlöki területünket a sztyepp zónába. Vagyis szépen elköszönhetünk a fáinktól, ha nem teszünk semmit!

Jelentős területeken pedig a szárazodás jelei még erőteljesebben fognak megjelenni.

Városi betontenger, amíg a szem ellát

A felkészülés és az alkalmazkodás nem húzható túl sokáig, mert ha túl későn kezdünk el cselekedni, nem maradnak eszközeink, amivel alkalmazkodni tudnánk. Sajnos mindeközben egyre inkább érdektelenné válunk a környezetünkkel szemben. Hogy hová fog ez vezetni? Nem nehéz megjósolni.

Az elmúlt 10 évben közel 30 százalékkal csökkent sok nagyváros 1 főre jutó zöldfelületének aránya. Kevesen tudják, hogy ez a csökkenés legfőképpen a magántulajdonú és azokhoz kapcsolódó közterületeken zajlott. Az építkezési hullám kísérte városi növekedés,  hatalmas károkat okozott a városi tájban és az ökoszisztémában. Mindent leburkolunk, eltüntetjük a fákat az utcákból, magánterületekről, betemetjük az árkokat a parkolók miatt, autóval járunk mindenhová, termeljük a szemetet.

A hazai kerttrendek ökológiai szempontból sivárak, nem veszik figyelembe a természet legalapvetőbb működési szabályait, ezzel sokszor több kár okoznak, mintha érintetlenül hagynák a kerteket.  Mindezekkel pedig saját vesztünket idézzük elő!

Ezért aztán nincs más esélyünk: IDEJE VÁLTOZTATNI!

Közösségben az erő

Az alkalmazkodásnak és felkészülésnek nagyon sok pillére van. Ehhez a lakosság, az egyének segítségére, tenni akarására is szükség van. Nem elég várnunk, hogy az unió, az állam, az önkormányzatok intézkedjenek. Nekünk is cselekednünk kell!

Az Alföld szárazodásának előszobájában

Folyamatosan válik egyre szárazabbá az Alföld. A nagy mennyiségű csapadékvíz okozta villámárvizek, pedig tovább erősítik a száradás hatásait. A hirtelen lezúduló esővíz gyorsan özönvízzé válik a városban, amit azután leengedünk a csatornákba, mert a betonkeménnyé vált, tönkretett talaj nem tudja felszívni a vizet.

Az átlagos csapadékmennyiség nálunk 500-550 mm/év, a tájnak, növényeinknek azonban 800 mm vízre lenne szükségük. Korábban a hiányt a földbe szivárogó folyóvíz pótolta. Mára a folyószabályozások következtében ezt a hiányt nem tudjuk pótolni. Ezért is csökken folyamatosan a talajvízszint.

Ráadásul a jövőben még több vízre lesz szükségünk. A felmelegedés következtében a párologtatás nagyobb lesz, így 1000 mm víz lenne elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi táji formát tartani tudjuk.

Aki most megnyugodna, hogy a fele még megvan a vizünknek a csapadéknak köszönhetően, annak ideje felébrednie. Mivel nem a csapadékmegtartó vízkezelésre vagyunk berendezkedve, így ennek jelentős részét leengedjük a városról, a földekről.

Rengeteg csapadékot nem hasznosítunk,  engedjük, hogy a víz a csatornákon keresztül a elfolyjon tengerekbe.  

Ezért is döbbenetes, ahogyan az emberek esős időszakban vehemensen szidják az esőt és csatornázásért kiáltanak. Valamint azért rimánkodnak, hogy ne essen eső.

Régi és új világrend

A régi ember, aki összhangban élt a természettel, még tudta, hogy mekkora kincs a víz, nélküle nincs élet. Meg is tett mindent a megtartása érdekében. Hatalmas árkokat ástak, hatalmas fákkal a partjukon. A folyók mellett összehangolt ártéri gazdálkodás folyt. A folyókat régen tönkretettük, a hatalmas bőséget hozó hasznaival együtt.

A mai ember betemeti az árkokat, és a földben a régiek által összegyűjtött vízből locsol. Roppant káros mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatot folytat. A fákat kivágja, és elfelejt ültetni helyette másikat. Ezen túlmenően mindent leburkol, a zöld látványának igényét pedig műfűvel elégíti ki.

Meddig tartható ez fenn?

Nem kell messzemenő számításokat végeznünk, hogy rájöjjünk, már nem sokáig. 1000 mm vízigényünk lesz, és nagyjából 150-300 mm-t tartunk meg. Ha nem teszünk közösen a vízmegtartás érdekében, a Homokhátság valóban sivataggá változik.

fülöpházi homokbuckák

Mit tehetünk?

Az első és legfontosabb tennivalónk a vízmegtartás ügyével foglalkozni.

Javaslom mindenkinek, hogy amikor esik az eső, álljunk meg egy kis időre! Hagyjuk abba a rohanást, kulcsoljuk imára a kezünket, és legyünk minden cseppért nagyon hálásak! Az életünket köszönhetjük ennek a víznek. Legyünk türelmesek, amikor meg kell várnunk, hogy elszikkadjon a csapadék!

Amikor pedig nem esik, próbáljuk megtalálni a helyét a víznek a saját telkeinken, földjeinken, városainkban. Akinek van még régi szennyvízaknája, az szerencsés; takarítás, fertőtlenítés után a csapadékvíz bevezethető oda, vízzáróvá tételének esetén, szivattyúval locsolásra is alkalmassá tehető.

Akinek nincs ilyen aknája, érdemes kiépítenie, bármennyire is drága. Aki szerényebb anyagi lehetőségekkel bír, az ereszcsatornaként is kapható, esővíz tárolására alkalmas edénnyel is meg tudja oldani a vízgyűjtést.

Ha még olcsóbban szeretnénk megoldani, akkor régi hordók egymásba kötésével is összegyűjthetjük a csapadékot. Ilyenkor fontos a szúnyoghálóval történő takarás, hogy megelőzzük a szúnyogok petézését.

A kertünknek, növényeinknek nagy szüksége van a csapadékra, ezért a lehető legrosszabb megoldás, hogy kincset érő vizet kiengedjük az utcára. Mindezek után pedig az talajban tárolt vízkészleteket fogyasztjuk, úgy, hogy az elhasznált mennyiség visszapótlása nem történik meg.

Zöldfelületeink kialakításakor sokat tehetünk a vízmegtartásért

  • Elengedhetetlen a megfelelő szervesanyag visszapótlás, pl. komposztálással.
  • Fontos a talajtakarás, ehhez nagyon sok, a kertben keletkezett anyag használható, pl. széna, szalma, falevél, fűnyesedék, faapríték, levágott növényi részek.
  • A kertjeink kialakításánál használt módszerek is képesek a víztakarékosságra; jó megoldást nyújtanak a permakultúrás kertek, a mélymulcs használata vagy a biointenzív gazdálkodás.
  • A vízigényes kertfelületek átalakításával, pl. a nagy fenntartású gyepek, vadvirágos extenzív fenntartásúvá tételévek, a nagy vízigényű kerti növényeink mellőzése, szárazságtűrőkre cseréjével.
  • Ha a kialakításnál hangsúlyt fektetünk növényeink egymást támogató képességére, akkor egy új dimenziót nyithatunk a kertkultúránkban. Ehhez az erdőkertek és a permakultúra ad megfelelő kiindulópontot.
  • Vízmegtartó és szabályozó zöldfelületek létrehozásával, célzott vízmegtartó zöldfelületeket hozhatunk létre. A természetet utánozva, kisebb- nagyobb mélyedéseket alakíthatunk ki, melyek segítségével szervesanyag feltöltését a meglévő talajhoz igazítva, növényekkel beültetve tarthatjuk meg, a számukra értékes vizet. A burkolatok mindig magasabban legyenek, mint a zöldfelületek! Rengeteg nemzetközi jó példa található az esővíz ilyen jellegű megtartására (ezek az  esőkertek).
  • Használjuk ki a víznek azt a jó tulajdonságát, hogy lefelé folyik! Keressünk olyan mély pontokat a területeinken, ahol meg tudjuk tartani az esővizet. Ezek lehetnek árkok, gyepfelüleletek, erdők.
    Sokszor gondot okozhat a felesleges víz, ebben az esetben irányítottan tudjuk elvezetni onnan ahol, nem kell, oda, ahol szükség van rá.

Forrás:  LIFE-MICACC projekt

  • Mezőgazdasági területeinket is teljes rendszer átalakításon kell végigvinnünk. Itt a tájgazdálkodás, oldhatja meg a klímaváltozás és az eddigi rossz gazdálkodásunk által kialakult helyzetet.

Esőkertekkel a szárazodás ellen

Érdemes új vízkezelési és szabályozási módszereket kidolgozni. Az USA-ban, Washington államban az új építés alá vett területeknél törvény tiltja a csatornába való vízelvezetést, helyette nagyobb területeket különböző esővízmegtartó módszerekkel látnak el. Ezzel egyensúlyozzák az egyenlőtlen csapadékeloszlás hatásait.

Ezen módszerek közül a legtermészetesebb az esőkert, mely építés módszertanának kidolgozásában  részt vett egy magyar származású hölgy, Pásztor Zsófia is, aki 2 évtizednyi tudással és tapasztalattal segíti célkitűzésünket, a magyarországi esőkertek elterjesztését.

Az esőkertek segítségével, a vízelvezetési módszereinkben a sivár látványvilágú árkokat, szemet gyönyörködtető, fás, cserjés esőkertek válthatják fel.

Bízom abban, hogy össze tudunk fogni, és az egyre növekvő számú esőkerttel rengeteg vizet tudunk megtartani az országunkban. Aki szeretne csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez kezdje el figyelni a csapadék mozgását esőzéskor, és próbálja saját telkén megtalálni a megfelelő módot a víz megtartására. Figyelje meg, hol vannak a kertjében mélyebb pontok, vagy hol lehetne ezeket kialakítani.

Hamarosan gyakorlati tanácsokkal is jövünk házikertekbe és közterületekre tervezett esőkertek építéséhez.

További információ esokert@gmail.com e-mail-címen.

Sok esőt és szép kerteket kívánok mindenkinek!

Farkas Barta Kata


1 hozzászólás

Kolozsvári Julianna · 2021.10.20. - 13:33

Csoda amit e blogban olvastam.
Várom, az esőkert leírását.
Az iparszerű mezőgazdasággal (nagy, szántást nem akadályozó ) szinte minden mezsgyével ellátott
művelés alatt álló szántókat egyenlővé tettek. Ez a 70-es évek nagy “beruházásai”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük